CyberGoth

Nem sokat tudunk erről a kultúráról. Talán a képviselői nem is kíváncsiak a kezdetekre,vagy nem ismerik,nem lehet tudni.
Mindenesetre én összegyűjtöttem pár információt! 

Az elektronikus zene nemcsak az utóbbi időszak technológiai robbanásának következménye. Már időszámításunk előtti időszakból is vannak olyan berendezések és hangszerek, melyek automatizáltak voltak, emberi beavatkozás nélkül keltettek ilyen-olyan hangokat. Ilyen volt pl.. a hydraulis.
 Számtalan feljegyzés és érdekesebbnél érdekesebb szerkezetek, zenedobozok, gépek, muzsikáló verklik teszik a történetet bámulatossá.

Késő 19. és korai 20. század
  A legkorábbi tisztán elektronikus hangszer a Thaddeus Cahill által 1987-ben kifejlesztett Teleharmonium vagy Telharmonium volt. A hangszer egyszerű használhatóságát olyan apróságok akadályozták, mint például a héttonnányi súly és a tehervagonnyi méret. Az első
 praktikus elektronikus hangszernek a Theremin tekinthető, melyet professzor Leon Theremin fejlesztett ki 1919 és 20 körül. Másik korai ilyen hangszer volt az Ondes Martenot, melyet Olivier Messiaen használt előszeretettel a Turangalila Szimfóniában. Ez a hangszer népszerű volt még olyan, elsősorban francia komponistáknál, mint Andre Jolivet.

1940 - 1950- Háború utáni évek 

 A második világháborút követő időszakban az elektronikus zene arra volt hivatott, hogy haladó komponistákkal az élen felülmúlja a tradicionális hangszerek határait. A nagyszámban írt modern elektronikus zenei kompozíciókat csak a kezdetnek tekintették a konkrét zene és a hangfelvevők kialakulásánál 1948-ban, hogy mihamarabb kialakulhasson az első korai analóg szintetizátor. Az első konkrét zenei művet Pierre Schaeefer írta, ki olyan avantgárd klasszikus komponisták oldalán dolgozott, mint Pierre Henry, Pierre Boulez  és  Karlheinz Stockhausen .
 Stockhausen több évig dolgozott a Cologne Stúdió elektronikus zenei részlegének tagjaként, ahol elektromosan keltett hangokat próbáltak ötvözni hagyományos zenekarokkal. Max Matthews számítógépet kezdett használni zenekomponáláshoz a Bell laboratóriumban  1957-ben . Ugyancsak ismert komponisták voltak még ezen a területen Edgar Varese és Steve Reich . A Radiophonic a BBC különleges hangeffekt műhelyében Ron Grainer és Delia Derbyshire megalkotta az első elektronikus zenei melódiát, a Doctor Who című televíziós produkció zenei témáját.

Itt bemutatásra kerül az 1960-as évektől,a 2000res évekig működő "zene",illetve az industrial megjelenése. 1960-tól 1970-ig
Habár az elektronikus zene, mint klasszikus vagy művészi kompozícióként kezdte hódító útját, néhány éven belül a populáris kultúra részévé vált, igaz, ekkor még változó lendülettel. Az 1960-as években Wendy Carlos két számottevő albummal népszerűsítette a korai szintetizátoros zenét: a The Well Tempered Synthesizerrel és a Switched On Bach-kal, mely klasszikus barokk zenei részleteket dolgoz fel egy Moog szinti segítségével. Mivel a Moog egy monofonikus hangszer volt, így Carlosnak rengeteg stúdióidőre volt szüksége, hogy soksávos zenéjét elkészíthesse. A korai masinák közismerten instabilak is voltak és nagyon könnyen elhangolódtak. Ezek ellenére néhány zenész, mint Keith Emerson az Emerson Lake and Palmerből, magukkal vitték a turnékra. A Theremin-t, annak ellenére, hogy hihetetlenül nehéz volt rajta játszani, mégis használták olyan jeles popzenei alkotásokban, mint a Beach Boys , Good Vibrations című zenéje. Ezek után itt volt még a Mellotron is, mely a Beatles Strawberry Fields Forever jében jelenik meg, és háttérhangszerként hallható a Yes It Is -ben is.

1980-as évektől a korai 2000-es évekig

A chicagói-house,a detroiti techno hangzás a korai 1980-as években és a későbbi angliai bázisú acid house vonal később 80-as és korai 1990-es években csak olaj volt a tűzre, hogy az elektronikus zene fejlődése és elfogadottsága kiteljesedjen és megtalálja helyét a táncparketten. Az elektronikus kompozíciók gyorsabban és precízebben alkotnak ritmusképleteket, mint a tradicionális hangszerek. Az elektronikus tánczenei hangzás sokszor használ ezért hagyományos hangszeres hangmintákat.
 
A használható elektronikus hangszerek árainak zuhanása azt jelentette, hogy a popzene jelentős része elektronikusan készült. Olyan művészek, mint Björk, Moby hamar popularizálták a változatos formákat a fő zenei áramban (mainstream). A 90-es években, a török elektronikus zenei producer,Murat Ses publikálta műveit, melyek keleti, közép-ázsiai és anatóliai zenéket egyesített az idő és határok nélküli összefüggés kultúrák és civilizációk között.Alexandre Bischof Dark Lounge - a modern elektronikus zenét ötvözi hazájának samba gyökereivel és viszi elvont és sötét irányba a hangokat.

Az industrial

Az industriális zene az experimental zene, és főként- de nem szükségszerűen- az elektronikus zenéből származik. A kifejezést a 1970- es évek közepén használták először. Azóta rengeteg kiadó és előadó zenéjét idustrialnak nevezik.
 

Az első ipari előadók a zajok mértékének variálásával, gyártási technikával kísérleteztek és dalaik főleg vitatott témákat boncolgattak. Ezek nem kizárólagosan zenei teljesítmények, hanem más művészetek terén is korszakalkotóak.

Eredetileg, az ipari műjajba kizárólag csak az Industrial records által készített zenék, és ahhoz kapcsolódó művészek tartoztak. Idővel, olyan zenekarok is ehhez a stílushoz tatoztak, melyeket közvetlenül befolyásolni kezdett az industrial stílusjegyei, mint pl. a gépek által gerjesztett természetes, vagy mesterséges zajok és maga az Ipar. Majd olyan zenekarok is csatlakoztak melyeket gyakran egyáltalán nem befolyásolta az Industrial records által készített zenék, és ahhoz kapcsolódó művészek, hanem úgynevezett minimalista zenék voltak.
Az ipar egy meghatározott időszak volt a kreálói számára, hogy felidézzék azt az ötletet, hogy ez a zene(i stílus) az új generációnak szól, az előző zenei probálozás ugyanis sokkal úgynevezett agrikultúrálisabb volt. Más zenei művekkel ellentétben ez a zene a fatalista bár realista, enyhén embergyűlölő/embertelen és gyakran machanikus, gépies légkört teremt és a harciasságot/ határozottságot halmozz fel benne, a technologiai fejlődés jegyében.

Az industrial elsősorban zenei irányzat, de egyéb művészeti rétegekben is képviseltetett, kezdve a gyárak architekturális szépségétől, a modern independent divaton át a cyberpunk irodalomig. Az industrial története egészen a dadaizmus, futurizmus és akcionizmusig húzódik, a század eleji művészeti mozgalmakig, amelyben már felbukkantak ipari jellegű stílusjegyek. Valójában az indusztriális zene születéséről a 60-as 70-es évektől kezdve beszélhetünk, amikor az elektronikát hangformálásra, zenedarabok készítésére kezdték használni. Karlheinz Stockhausen a 60-as években a klasszikus zenét reformálta át elektronikus hangforrásainak alkalmazásával, a 70-es években a Kraftwerk tette populárissá és nevezte zenéjét techno-pop-nak. A technológia sokoldalú használata a zenekészítésben egyre több művészt inspirált és a 80-as évekre vált igazán elterjedtté a dark, new wave és punk hullámban. Általánosan elfogadott, hogy az indusztriális zene fogalmát 1976-ban Throbbing Gristle tagjai által alapított Industrial Records, amely akár ellenállási mozgalomként is tekinthető a hagyományos zenei klisék, a rock és a populáris kultúra ellen. A hangok és zajok transzformálásával, merész mutálásával oly módon akarták átformálni a rockzenét, hogy az a kívülálló, lázadó értelmiség számára menedéket jelentsen a tömegzene unalmasságában. A divat ellenség volt, a stílus pedig irreleváns. Ott volt még emellett a hazug politikától és hidegháborútól megcsömörlött fiatal generáció, akik nem akarták már felvállalni elődeik konzervativizmusát és szemellenzősségét. A zenében politika volt, régi, merev és meghasonlott értékrendszerek tagadása, lázadás és a technológia fetisizálása. Olyan zenekarok kerültek ki az Industrial Records gondozásából az "Indusztriális Zenét Indusztriális Embereknek" szlogen alatt, akiknek az alkotásait egyszerűen lehetett miszticizálni, ugyanakkor a befogadására csak érett, gondolkodó és a jelenen változtatni akaró emberek voltak képesek. Monte Cazzazza, a Clock DVA, Cabaret Voltaire, Throbbing Gristle, Leather Nun, és a híres lázadó író William S. Burroughs jelentik e kezdeti kor építőköveit. A zenei és szövegbeli témákat a társadalom, politika, cenzúra, egyenlőtlenségek reflektálta, amiket egyfajta burkolt illegalitás kritikával lehetett illetni. Ezek voltak az első csapások az információs háborúban, mikor a propagandavezetőket át lehetett ejteni, ugyanis a szalagokon csak ismételt zajok és fémes hangkollázsok, egy-egy bemetszett, torzított emberi hangfoszlány vagy suttogás volt hallható. Az emberi elme nagy próbatétele volt ez, ügyes auditív átverés. Talált eszközökkel, kezdeti szintetizátorokkal és felvett zajokkal olyan zenei darabokat lehetett összekeverni, amelyek a beavatatlan hallgató számára csupán monoton zajként hatottak - tartalom nélkül. Független kiadóknak sikerült felvételeket átcsúsztatni az ellenőrzésen, az ipari lárma mögött ott volt mégis a tudás, csak a legjobb agyak voltak képesek feldolgozni azt. Szabad gondolkodók szellemi táplálékává vált.

A 80-as évek közepére az industrial lázadó jegyei mellett megjelent a szórakoztató háttere is. Egyre nagyobb lett az igény a táncolhatóságra, énekelhetőségre és könnyebb fogyaszthatóságra. Ekkor lépett be az EBM (Electronic Body Music) fogalma, amely az elektronikus zene és a test mozgása, tánc összekapcsolódásából született. Dallamosabbá kezdtek válni a felvételek, bekerültek a lemezek az underground klubokba és a harsány zajharapásokra és fémes ütésekre ki lehetett adni a heti meló után a fáradt gőzt. Az agresszivitás azonban kontrollált volt, az indusztriált hallgatók szigorúan önfegyelmezetten élvezték az érezhető Erot, amelyet a zene közvetített nekik. Skinny Puppy, Revolting Cocks, Ministry, Front242, Front Line Assembly, Nitzer Ebb szolgáltattak ritmusos, táncolható és otthoni elmélyült hallgatásra szánt felvételeket is. Az energiatöbblet, a keménység és a test megdolgoztatása elvezetett a hidegháború utolsó éveire egy bizonyos stílusjegyhez: az előadók egy része militarista jelleget öltött, a számok háborúkról, fegyverekről, uniformisról és harcról is szóltak, a bizonytalanság és a világháborútól való félelem acélos kritikával keveredett és tükröződött a lemezeken. Sok esetben vád is érte az előadókat a használt szimbolizmusuk miatt, gyakran ragasztottak fasiszta vagy netán sátánista jelzőt olyan nagy jelentőségű művészekre, mint a Front242, a Laibach vagy a Wumpscut, akik a totalitarizmus felé haladó világ, az elnyomás és egyenlőtlenség súlypontjaira mutattak rá zenéjükkel, filmjeikkel, videóikkal, artwork tevékenységükkel vagy éppen öltözködésükkel, megjelenésükkel. Minden esetben félreértelmezett szimbólumok miatt, holott meggyőződés vagy gyűlöletkeltő eszmék, ideológia sohasem állt a művészi tevékenység hátterében.

A 90-es évekre az industrial kezdett kifulladni. Megváltozott a világrend, a társadalom, a fogyasztói szokások, az egész zeneipar. Sok jelentős zenekar a 90-es évek közepéig még működött, de aztán egyre ritkábban jöttek ki új és nagy hatású albumok. A technológia hiába tökéletesedett egyre jobban, a számítógépek, jobbnál jobb szintetizátorok csupán ellaposították, megpuhították a zenét, amely átment elektronikába. A szinti-pop is elvesztette a talajt, a legtöbben áttértek instrumentális zenélésre. Számos egyéb ágra szakadt szét a mozgalom, lett ebből techno (U96, LFO, Die Krupps, stb.) lett belőle industrial-rock és industrial-metal-tech (Ministry, Fear Factory, Nine Inch Nails, Zeromancer, Marilyn Manson) lett belőle electronic (Haujobb, Covenant) lett belole rave, house, trance és a 90-es évek végére, a 2000-es évekre felsorakozott még emellé a neofolk, gothic, és napjainkra a sokat vitatott Futura-pop.
  

Az indusztriális zene, kultúra és életérzés azonban nem halt ki. Földrajzilag nincsenek határai, de koncentráltan az európai és az amerikai kontinensre lokalizálható. Európában, Amerikában és Kanadában számos electro-industrial zenei klub működik, az oda látogatók életkora 20 és 45 év között mozog, független, fiatal, másként gondolkodó, de ebből adódóan kissé befelé forduló emberek. A szubkultúrára jellemző a békés együttélés, a tolerancia, a kialakult értékrendszer és életmód. Az industrial olyan zenei anyagokat hozott létre, amelyek időtlenek, ma is megállják a helyüket az egyetemes zenetörténelemben, és habár a világunk jelentősen megváltozott, vele együtt a témák is, sokak számára még ma is komoly értékkel bírnak, a klasszikus industrial előadók anyagait újra és újra előveszik, a mai modern elektronikus zenére is fontos hatással vannak.

Ma már inkább a külsőségekre adnak ezek az emberek-legalábbis M.o-n.